De nem megyek. Szóval a lakásban próbálom az elvonási tüneteimet enyhíteni. Nézegetem a "sarokba dobott" képeimet. Találtam egyet ami a pillanatnyi hangulatomban megragadta a képzeletemet.
Egy picit másképpen látom, mint amikor a sutba dobtam. Egy kicsit játszom vele és ez lesz belőle.
Akkor így nézett ki.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy szerintem a pillanatnyi hangulat erősen befolyásolja egy kép végkimenetelét.
Szívesen fogadok véleményeket ezzel kapcsolatban is.
erdekes dolog ez a "fotos- szem"...mindig komponalunk, kivagjuk a felesleget, fokuszalunk stb:) Es mindig nagyon figyelunk...s talan ezert tobbet meglatunk. (?)
ReplyDeleteBiztos vagyok benne, hogy több mindent veszünk észre mint azok akik nem fotóznak. Olyan részleteket is amelyek nekünk fontosak a komponálásnál. (pl. belóg, takar, nagyon világos, stb) Ezek az apró részletek nem keltik fel a figyelmét egy járókelőnek.
DeletePersze ez szigorúan csak az én véleményem.
Juditnak teljesen igazat adok. Amióta jobban "fotós szemem" lett sokkal másképp látom a környezetemet. Kritikusan nézem, de észreveszem azokat a kis apróságokat is :)
ReplyDelete